Genesis 9

Az ember hét parancsolata

1És megáldotta Isten Nóét és fiait, és mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. 2A tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden állatján és az ég minden madarán, mindenen ami mozog a földön, meg a tenger minden halain. Kezetekbe adattak. 3Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. 4De húst lelkével: vérével ne egyetek! 5És bizony véreteket lelketek szerint számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember lelkét. 6Aki ember vérét ontja, ember által ontassék annak vére, mert Isten képmására alkotta az embert. 7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta.

A szövetség Nóéval

8És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván: 9Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok; 10és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint. 11És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet. 12És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre. 13Ivemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között. 14És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben, 15akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet. 16És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van. 17És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

Szőlőkert ültetése

18És voltak Nóé fiai, akik kimentek a bárkából, Sém, Chom és Jefesz; Chom pedig, ő Kánaán atyja. 19Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesült be az egész föld. 20És Nóé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. 21És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában. 22Midőn meglátta Chom, Kánaán atyja, az ő atyjának meztelenségét, tudtára adta két fivérének, kinn. 23És vették Sém és Jefesz a ruhát, rátették kettőjük vállára és mentek háttal fordulva és befödték atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátra fordulva volt és atyjuk meztelenségét nem láttak. 24Midőn Nóé fölébredt borosságából, megtudta, mit tett vele kisebbik fia. 25És mondta: Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek. 26És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene és Kánaán legyen az ő szolgájuk. 27Terjessze ki Isten Jefeszt és lakjék Sém sátraiban; Kánaán pedig legyen az ő szolgájuk. 28És élt Nóé az özönvíz után háromszáz és ötven évig. 29Voltak pedig Nóé összes napjai: kilencszázötven év, azután meghalt.
Copyright information for HunIMIT