Job 11

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta: 2 Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza? 3 Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít? 4 Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt! 5 Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben, 6 hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből. 7 Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e? 8 Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? 9 Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél. 10 Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza? 11 Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel. 12 Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik. 13 Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet – 14 ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot – 15 bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned; 16 bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá. 17 S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel. 18 És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le; 19 heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni. 20 De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.