Job 23

1 S felelt Jób és mondta: 2 Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre. 3 Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig: 4 eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal; 5 tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem. 6 Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám! 7 Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól. 8 Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre; 9 balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom. 10 Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki. 11 Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el. 12 Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait. 13 De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi. 14 Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála. 15 Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle. 16 Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem; 17 mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.