Job 34

1S megszólalt Élíhú és mondta: 2Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám; 3mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék. 4Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó. 5Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat. 6Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül. 7Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt; 8s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel! 9Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát. 10Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól! 11Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki. 12Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot. 13Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot? 14Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét: 15kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza. 16Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára. 17Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e? 18Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz? 19A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian. 20Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel. 21Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja. 22Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői. 23Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen. 24Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe. 25Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek; 26Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén. 27Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet, 28juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását. 29S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt; 30nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei. 31Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem; 32a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé? 33Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el! 34Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat: 35Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók. 36Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára; 37mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.