Job 37

1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből. 2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél; 3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein. 4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja. 5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg. 6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének 7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó. 8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik. 9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg. 10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz. 11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét. 12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén; 13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja. 14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit! 15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét? 16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról? 17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által. 18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör? 19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt. 20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék? 21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat. 22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség. 23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg. 24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.