Job 38

1S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta: 2Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal. 3Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem. 4Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet! 5Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt? 6Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét? 7Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak; 8s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből; 9midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává, 10és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat, 11és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének! 12Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét? 13Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok: 14elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha; 15s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik. 16Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e? 17Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit? 18Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod. 19Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye, 20hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét? 21Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma! 22Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e, 23melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira. 24Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre? 25Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának, 26hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs. 27Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét? 28Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit? 29Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte? 30Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik. 31Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait; 32kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e? 33Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön? 34Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged? 35Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk? 36Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet? 37Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki? 38Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak? 39Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e; 40midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban? 41Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?