Job 4

1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta: 2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja? 3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél; 4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál. 5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél? 6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága! 7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek? 8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is; 9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek. 10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek. 11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek. 12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle. 13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre: 14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette. 15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála. 16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok: 17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi? 18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot; 19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál. 20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre. 21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!