Job 6

1 Felelt Jób és mondta: 2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt! 3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim. 4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem. 5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett? 6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében? 7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem. 8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten; 9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem! 10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait. 11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam? 12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom? 13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem. 14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét! 15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek. 16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó; 17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből. 18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek. 19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük; 20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak. 21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek. 22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem, 23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem? 24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem. 25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek? 26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit? 27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen. 28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e? 29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam! 30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?