Job 8

1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta: 2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai! 3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható? 4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe. 5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél; 6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak; 7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz. 8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására; 9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön! 10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat: 11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján? 12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el. 13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész. 14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke; 15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg. 16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása; 17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának. 18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak! 19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki. 20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket. 21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással, 22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.