Lam 5 | HunIMIT | STEP | Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

Lamentations 5

1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat! 2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre. 3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek. 4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk. 5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk. 6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana. 9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt. 10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt. 11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban. 12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett. 13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg. 14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól. 15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk. 16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk. 17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink: 18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta. 19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre. 20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre? 21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta. 22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!