Psalms 140

1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. 2Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem! 3Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak. 4Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla. 5Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat. 6Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla. 7Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára! 8Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján. 9Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla. 10Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága! 11Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek! 12A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig. 13Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát. 14Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.
Copyright information for HunIMIT