Psalms 143

1Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyőrgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban! 2S ne szállj ítéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő. 3Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait. 4S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szivem. 5Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam. 6Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla. 7Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arczodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz. 8Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned biztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet. 9Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem. 10Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén. 11Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból. 12És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.
Copyright information for HunIMIT