Psalms 38

1Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. 2Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem! 3Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed. 4Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt. 5Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem. 6Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt. 7Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam. 8Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban. 9Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától. 10Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled. 11Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam. 12Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg. 13Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap. 14De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját. 15Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések. 16Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem. 17Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem. 18Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van. 19Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt. 20De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek: 21s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem. 22Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. – Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
Copyright information for HunIMIT