Psa 39 | HunIMIT | STEP | A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól.

Psalms 39

1 A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. 2 Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van! 3 Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott; 4 hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel: 5 Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok. 6 Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla. 7 Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be. 8 Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van! 9 Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy! 10 Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted. 11 Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én! 12 Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla. 13 Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind. 14 Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.