Psalms 78

1Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire! 2Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból. 3Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk: 4nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt. 5Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal; 6azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak: 7hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg, 8s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke. 9Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján. 10Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni; 11elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük. 12Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején. 13Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket. 14Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével. 15Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből; 16fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket. 17De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban. 18Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak. 19Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének? 21Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen; 22mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében. 23Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta, 24hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik; 25menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra. 26Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet; 27hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat; 28leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül. 29Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik. 30El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük, 31és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette. 32Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben; 33így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben. 34Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent, 35megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk. 36És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki; 37de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében. 38De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét. 39Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér. 40Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban! 41Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették, 42nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól, 43hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején. 44Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket. 45Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket. 46A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának. 47Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel. 48Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak. 49Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját. 50Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek; 51megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban. 52Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában; 53vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger. 54Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett. 55Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit. 56De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg. 57Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj. 58Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték. 59Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt. 60Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott. 61Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe. 62Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen. 63Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek. 64Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták. 65Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól; 66s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik. 67De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta; 68hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett. 69És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított. 70S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől; 71szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát; 72legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.