Song 2 | HunIMIT | STEP | Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

Song of Solomon 2

1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma. 2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között. 3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek. 4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem. 5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek. 6 Balja fejemen alól és jobbja átölel! 7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve. 8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon. 9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át. 10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el! 11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment; 12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban; 13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el 14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos. 15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak. 16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet. 17. Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.