2 Corinthians 11

Folytatás

Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. ^a1Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. ^b 2Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. ^c 3Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. ^d 4Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. ^e 5Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek. ^f 6Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? ^g 7Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. ^h 8Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. ⁱ 9Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. ^j 10Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. ^k 11De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. ^l 12Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. ^m 13Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. ⁿ 14Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen. ^o

Pálnak a gyülekezetek alapításában kiállott fáradalmai és szenvedései

15Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. ^p 16A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, ^q 17Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. ^r 18Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. ^s 19Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. ^t 20Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. ^u 21Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. ^v 22Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. ^w 23A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. ^x 24Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; ^y 25Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; ^z 26Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben. ^aa 27Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. ^ab 28Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? ^ac 29Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. ^ad 30Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. ^ae 31Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; ^af 32És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül. ^ag 33