Psa 73 | HunKar | STEP | Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

Psalms 73

Dávid könyörgése ellenségei ellen való segedelemért

1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. 2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! ^a 3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják. ^b 4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! ^c 5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! ^d 6 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ^e 7

Könyörgés Isten kegyelméért a hajlott kor küszöbén

8 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. ^f 9 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. ^g 10 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. ^h 11 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 12 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! ⁱ 13 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 14 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. ^j 15 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. ^k 16 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! ^l 17 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, ^m 18 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. ⁿ 19 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! ^o 20 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 21 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. ^p 22 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. ^q 23 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! ^r 24 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 25 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. ^s 26 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 27 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. ^t 28 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.