‏ Amos 5

1Halljátok ezt az igét, melyet hangoztatok gyászdal képen fölöttetek, Izraél háza! 2Elesett, nem fog többé fölkelni Izraél hajadona: elterült a földjén, nincs ki föltámasztja! 3Mert, így; szól az Úr az Örökkévaló: A város, mely ezrével vonul ki, hátrahagy százat, és a mely kivonul százával, hátrahagy tizet Izraél háza számára. 4Mert így szól az Örökkévaló Izraél házának: Keressetek engem, hogy éljetek! 5S ne keressétek Bét-Élt, és Gilgálba ne jöjjetek, Beérsébába pedig ne vonuljatok; mert Gilgál számkivetésbe fog menni és Bét-Él semmissé lesz. 6Keressétek az Örökkévalót, hogy éljetek, nehogy lecsapjon mint a tűz József házára és az emészti, és nincs ki oltaná Bét-Élt 7a kik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik. 8A ki a fiastyúknak és Óriónnak teremtője, s a ki reggellé változtatja a homályt, a nappalt éjjellé sötétítette, a ki szólította a tenger vizeit és kiöntötte a föld színére: Örökkévaló az ő neve: 9aki erőssé teszi a pusztítást a hatalmas fölött, úgy hogy pusztítás jön az erős várra. 10Gyűlölik a kapuban intőt, és az őszintén beszélőt megutálják. 11Azért mivel letapossátok a szegényt, és gabona-ajándékot vesztek tőle: faragottkő-házakat építettetek, de nem fogtok bennök lakni, gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem fogjátok inni borukat. 12Mert tudom, sok a bűnötök, és számos a vétketek, az igaznak szorongatói ti, váltságdíj elfogadói, a kik a szűkölködőket elhajlították a kapuban. 13Azért aki eszes, abban az időben hallgatni fog, mert gonosz idő az. 14Keressétek a jót, s ne a rosszat, azért hogy éljetek; és legyen úgy az Örökkévaló, a seregek Istene veletek, miként mondtátok. 15Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok föl a kapuban a jogot: talán megkönyörül az Örökkévaló, a seregek Istene, Józsefnek maradékán. 16Azért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, az Úr: Mind a téreken gyászolás s mind az utczákon azt mondják jaj, jaj; – gyászra szólítják a földmívest és gyászolásra a siralomhoz értőket; 17s mind a szőlőkön gyászolás, midőn végigvonulok közepetted, mondja az Örökkévaló. 18Oh azok, kik óhajtják az Örökkévaló napját: minek is nektek az Örökkévaló napja? Sötétség az és nem világosság! 19Amint futamodik valaki az oroszlán elől és rátalál a medve, aztán bejön a házba és oda támasztja kezét a falhoz, és megmarja a kígyó! 20Nemde sötétség az Örökkévaló napja, és nincs világosság, homályos és nincs számára fény! 21Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; nem tűrhetem gyülekezéseiteket. 22Mert ha bemutattok nekem égőáldozatokat meg lisztáldozataitokat, nem kedvelem: békeáldozatot hízó barmaitokból nem nézek. 23Távolíts el tőlem énekeidnek zúgását, s lantjaidnak zenéjét! nem hallhatom! 24Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak! 25Vajon vágóáldozatokat és lisztáldozatot hoztatok-e nekem a pusztában negyven esztendőn át, Izraél háza? 26Majd viszitek Szikkútot, a ti királytokat, és Kijjúnt, a ti képeteket, istenteknek csillagját, melyeket készítettetek magatoknak. 27Számkivetlek benneteket Damaszkuson messze túl, mondja az Örökkévaló, a seregek Istene az ő neve!
Copyright information for HunIMIT