Psa 109 | HunIMIT | STEP | A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!

‏ Psalms 109

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass! 2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel. 3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül. 4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok. 5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért. 6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál! 7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké! 8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el! 9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy! 10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól! 11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét. 12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül! 13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök! 14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék! 15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket! 16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse. 17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle. 18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba. 19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt. 20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen! 21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet! 22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem. 23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska. 24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan. 25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják. 26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted! 28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül. 29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe! 30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt; 31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.