Psalms 116
1Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet. 2Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom. 3Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; 4de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet! 5Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas. 6Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem. 7Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad! 8Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól. 9Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban. 10Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon. 11Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug. 12Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam? 13Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom. 14Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének. 15Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála. 16Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet. 17Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom. 18Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének. 19Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
Copyright information for
HunIMIT