Psalms 132
1Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról. 2Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának: 3nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára, 4nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést, 5mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának. 6Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében. 7Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához! 8Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája. 9Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak! 10Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát. 11Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra; 12ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon! 13Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül: 14ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt. 15Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel, 16papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak. 17Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek. 18Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Copyright information for
HunIMIT