‏ Psalms 17

1Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból! 2Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik. 3Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át. 4Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől; 5követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim. 6Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet. 7Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket. 8Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem, 9a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem. 10Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek. 11Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek. 12Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül. 13Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal, 14emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek. 15Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.
Copyright information for HunIMIT