‏ Psalms 18

1A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. 2Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm! 3Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram! 4A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem. 5Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek; 6alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. 7Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe. 8Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant. 9Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle. 10meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt. 11Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain. 12Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét. 13A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak. 14Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat. 15Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket. 16Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől. 17Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből. 18Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam. 19Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt. 20Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem. 21Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem. 22Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől; 23mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól. 24Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől. 25S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt. 26Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl; 27megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén. 28Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod. 29Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet. 30Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra. 31Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek. 32Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl. 33Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat. 34Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon. 35Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim. 36Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod. 37Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim. 38Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket. 39Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt. 40Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam. 41Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem. 42Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket. 43Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket. 44Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem. 45Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem. 46Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből. 47Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene; 48az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat, 49megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz. 50Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok; 51ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.