Psalms 19
1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. 2Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat. 3Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást. 4Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk. 5Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk. 6Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát. 7Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől. 8Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt; 9az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket; 10az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt. 11Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél. 12Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van. 13Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem! 14Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől. 15Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!
Copyright information for
HunIMIT