Psalms 2
1Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek, 2összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen? 3Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket! 4Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk, 5akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket: 6Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. – 7Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem. 8Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit; 9majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket! 10Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái; 11szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt. 12Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!
Copyright information for
HunIMIT