Psalms 27
1Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek? 2Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el. 3Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha. rez, mindamellett bízok én. 4Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát. 5Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel. 6És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak! 7Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem! 8Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én. 9Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene! 10Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem. 11Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt! 12Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők. 13Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában! 14Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!
Copyright information for
HunIMIT