‏ Psalms 30

1Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. 2Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet. 3Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál. 4Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. 5Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének. 6Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás. 7Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha. 8Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem. 9Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök: 10Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet? 11Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem. 12Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel. 13Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
Copyright information for HunIMIT