‏ Psalms 36

1A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól. 2Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt. 3Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót. 4Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen. 5Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg. 6Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig: 7igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló! 8Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket. 9Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok. 10Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot. 11Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek. 12Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá! 13Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.
Copyright information for HunIMIT