Psalms 4
1A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. 2Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat! 3Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla. 4Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá. 5Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla. 6Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban! 7Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló! 8Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak. 9Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Copyright information for
HunIMIT