Psalms 55
1A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. 2Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől! 3Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök: 4az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem. 5Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám; 6félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály. 7Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék; 8íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla. 9Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől. 10Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban: 11Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne. 12Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság. 13Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném; 14hanem te magamféle ember, társam és meghittem, 15a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt. 16Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. 17Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem. 18Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat; 19kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem. 20Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent. 21Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét. 22Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok. 23Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat! 24Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Copyright information for
HunIMIT