Psalms 64
1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. 2Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet. 3Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek: 4a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót, 5hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek. 6Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket? 7Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes. 8Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik. 9Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik. 10S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik. 11Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.
Copyright information for
HunIMIT