‏ Psalms 68

1A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. 2Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle. 3Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől! 4De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel! 5Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte! 6Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában; 7Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak. 8Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla – 9a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt. 10Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg. 11Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten. 12Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak: 13Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt. 14Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal. 15Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon. 16Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye. 17Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig. 18Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben! 19Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél. 20Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla. 21Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból. 22Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak. 23Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből: 24azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része. 25Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben. 26Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette. 27Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti! 28Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai. 29Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk, 30templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot. 31Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket. 32Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez. 33Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-, 34annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot. 35adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben. 36Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.