‏ Psalms 69

1A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. 2Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek. 3Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem. 4Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre. 5Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem. 6Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva. 7Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene. 8Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat; 9elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak. 10Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek. 11Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem; 12öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé. 13Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái. 14De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával. 15Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből. 16Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem. 17Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám. 18S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg. 19Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem. 20Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim. 21Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam. 22Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet. 23Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává. 24Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg. 25Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket. 26Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó. 27Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek. 28Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba. 29Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak. 30Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem. 31Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval, 32az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál. 33Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek! 34Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg. 35Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök: 36mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél; 37és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.