Psalms 74
1Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen? 2Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál! 3Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben. 4Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké. 5Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket; 6s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik. 7Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát. 8Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban. 9Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig? 10Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig? 11Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts! 12Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön. 13Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken; 14te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének; 15te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat. 16Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot; 17te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket. 18Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet. 19Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra. 20Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival. 21Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet! 22Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap. 23Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Copyright information for
HunIMIT