Psa 77 | HunIMIT | STEP | a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.

‏ Psalms 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. 2 Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám. 3 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni. 4 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla. 5 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek. 6 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit. 7 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem: 8 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni? 9 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre? 10 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla. 11 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja. 12 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról; 13 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom. 14 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten? 15 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet. 16 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla. 17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek. 18 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak; 19 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld. 20 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők. Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.