Psa 9 | HunIMIT | STEP | A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól.

‏ Psalms 9

1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. 2 Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet! 3 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső! 4 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől. 5 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró. 6 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre. 7 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük. 8 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját. 9 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel; 10 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében. 11 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló. 12 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit. 13 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását. 14 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból; 15 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben. 16 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk. 17 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla. 18 Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. 19 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké. 20 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt; 21 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.