Psalms 90
1Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben. 2Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten. 3Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai! 4Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen. 5Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad, 6reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad. 7Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk. 8Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába. 9Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet. 10Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk. 11Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat? 12Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk. 13Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon. 14Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban. 15Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk. 16Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken. 17S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Copyright information for
HunIMIT