Psalms 92
1Zsoltár. Ének a szombat napjára. 2Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső, 3hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon: 4a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán. 5Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok. 6Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid! 7Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt: 8mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra. 9Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló! 10Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők. 11De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal. 12Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim. 13Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő; 14elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak. 15Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek; 16hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
Copyright information for
HunIMIT