Psalms 94
1Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg! 2Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre. 3Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani? 4Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők. 5Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják; 6özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak. 7S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene. 8Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre? 9Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e? 10Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja? 11Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok. 12Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted; 13hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem. 14Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el. 15Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek. 16Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen? 17Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem. 18Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem. 19Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet. 20Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére? 21Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják. 22De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává; 23s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
Copyright information for
HunIMIT