‏ 1 Chronicles 12

1Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hősöknek a harczban segítői voltak. 2Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kővel [hajítanak ]és nyíllal lőnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből.

3Előljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból, 4És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hős, a kiknek előljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,

5Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja, 6Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetéből való Jásobéám. 7Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.

8A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erősségben, erős és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a [kiknek] orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.

9Ézer az első, Obádia második, Eliáb harmadik, 10Mismanna negyedik, Jirméja ötödik, 11Attai hatodik, Eliel hetedik, 12Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád, 13Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.

14Ezek voltak főemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen! 15Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az első hónapban, noha az [árvíz] a partot felülmúlta, és elűzték mindazokat, a kik a völgyben [valának] napkelet felől és napnyugot felől.

16Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erősségbe. 17És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, [hogy eláruljatok] az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.

18A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, [s monda:] Óh Dávid, tied [vagyunk] és te veled [leszünk,] Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben.

19Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék őket; mert tanácsot [tartván,] haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az ő urához, Saulhoz. 20Mikor visszatére Siklágba, hajlának ő hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse [nemzetségé]ből való ezerek előljárói [voltak.]

21És ezek Dávidnak segítségül voltak az [ellenség] seregei ellen; mert fejenként mind erős vitézek valának, és vezérek a seregben. 22Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg [serege] nagygyá lőn, mint az Istennek tábora.

23Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült előljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy őt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint. 24A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen. 25A Simeon fiai közül [vitéz] férfiak a viadalra, hétezerszáz.

26A Lévi fiai közül négyezerhatszáz [vala.] 27Jojada is, ki az Áron fiai között előljáró vala, és ő vele háromezerhétszáz. 28És az ifjú Sádók, a ki igen erős vala, és az ő atyja házából huszonkét főember.

29A Benjámin fiai közül, a kik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hűségesen őrizik vala a Saul házát. 30Az Efraim fiai közül húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az ő nemzetségökben híres férfiak valának; 31Manassénak félnemzetségéből pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válaszszák.

32Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idő alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz főember és az ő rokonaik mind [hallgatnak vala] beszédjökre. 33A Zebulon [fiai] közül a harczra kimenők, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, [készek] a viadalra állhatatos szívvel.

34A Nafthali [nemzetségé]ből ezer főember vala; és ő velek paizszsal s kopjával harminczhétezer vala. 35A Dániták közül, a kik a viadalhoz készek valának, huszonnyolczezerhatszázan voltak.

36És az Áser [fiai] közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának. 37A Jordánon túl lakozók közül, [azaz] a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, [jöttek] százhúszezeren.

38Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válaszszák, sőt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel [azon] volt, hogy Dávidot királylyá válaszszák. 39És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az ő atyjokfiai készítettek vala nékik; És úgy a szomszédságukban levők, mint [mások] Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszőlőt, bort, olajat, [vágó]barmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.

40