‏ 1 Corinthians 11

Az isteni tiszteleten illendő magaviseletről

Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé. ^a1Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. ^b 2Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. ^c 3Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. ^d 4Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. ^e 5Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. ^f 6Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. ^g 7Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. ^h 8Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. ⁱ 9Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. ^j 10Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. ^k 11Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől. ^l 12Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? ^m 13Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? ⁿ 14Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. ^o 15Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. ^p

Utasítás az úrvacsorával méltóképpen való élésre

16Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. ^q 17Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. ^r 18Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. ^s 19Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: ^t 20Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. ^u 21Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek. ^v 22Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, ^w 23És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. ^x 24Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. ^y 25Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. ^z 26Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. ^aa 27Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, ^ab 28Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. ^ac 29Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. ^ad 30Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. ^ae 31De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. ^af 32Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok. ^ag 33Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem. ^ah 34