‏ Job 19

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. ^a1Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent. ^b 2

Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő megváltója él

3Felele pedig Jób, és monda: 4Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? 5Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? ^c 6Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. 7Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? 8Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. ^d 9Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. 10Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. ^e 11Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. 12Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. 13Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. ^f 14Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. ^g 15Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. ^h 16Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. 17Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. ⁱ 18Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. 19Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. ^j 20Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. 21Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. 22Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. ^k 23Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! 24Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? ^l 25Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! 26Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! 27Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. 28És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. ^m 29A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;