‏ Job 40

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ^a1Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. ^b

Jób megalázza magát Isten előtt

2Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ^c 3A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 4És szóla Jób az Úrnak, és monda: ^d 5Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ^e 6Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ^f 7

Az Úrnak második beszéde a forgószélből: az elefánt (a héber szó szerint viziló) az Úr erejét mutatja

8Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: ^g 9Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! ^h 10Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? ⁱ 11És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? ^j 12Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! 13Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! 14Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! ^k 15Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: ^l 16Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! 17Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! ^m 18Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! ⁿ 19Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. ^o 20Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ^p 21Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. ^q 22Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. ^r 23Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. ^s 24Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. ^t