‏ Luke 17

Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! ^a1Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. 2

Botránkozások; megbocsátás; hit; cselekedetek

3Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. ^b 4Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. ^c 5Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. ^d 6És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. ^e 7És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! ^f 8Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. ^g 9Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? ^h 10Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? ⁱ 11Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom. ^j 12Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. ^k

Tíz bélpoklos meggyógyítása

13És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. ^l 14És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: ^m 15És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 16És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. ⁿ 17Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; ^o 18És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. ^p 19Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van? 20Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? 21És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. ^q

Isten országának eljövetele

22Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. ^r 23Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. ^s 24Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. ^t 25És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: ^u 26Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. ^v 27De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. ^w 28És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. ^x 29Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. ^y 30Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; ^z 31De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: ^aa 32Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. ^ab 33Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. ^ac 34Emlékezzetek Lót feleségére! ^ad 35Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. ^ae 36Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. ^af 37Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. ^ag