‏ Luke 24

Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.1Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. ^a És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ^b 2

Krisztus feltámadása

3A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. ^c 4És a követ a sírról elhengerítve találák. ^d 5És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. ^e 6És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: ^f 7És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? ^g 8Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, ^h 9Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. ⁱ 10Megemlékezének azért az ő szavairól. ^j 11És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. ^k 12Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. ^l 13De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. ^m 14Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. ⁿ

Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak

15És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. ^o 16És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. ^p 17És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. ^q 18De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. ^r 19Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? ^s 20Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 21És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: ^t 22És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. ^u 23Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. ^v 24Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; ^w 25És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. ^x 26És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. ^y 27És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! ^z 28Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? ^aa 29És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. ^ab 30Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. ^ac 31De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 32És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 33És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. ^ad 34És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? ^ae 35És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 36Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! ^af 37És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. ^ag

Jézus megjelenik az apostoloknak

38És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! ^ah 39Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. ^ai 40És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? ^aj 41Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! ^ak 42És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 43Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? ^al 44Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, ^am 45Melyeket elvőn, és előttök evék. ^an 46És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. ^ao 47Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. ^ap 48És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: ^aq 49És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. ^ar 50Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. ^as 51És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. ^at

Jézus mennybemenetele

52Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. ^au 53És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. ^av