Mar 8 | HunKar | STEP | Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:

‏ Mark 8

A négyezernek megvendégelése

1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: ^a 2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; ^b 3 És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. ^c 4 Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? ^d 5 És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. ^e 6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. ^f 7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. ^g 8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. ^h 9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. ⁱ 10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. ^j

A farizeusok jelkivánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. ^k 12 Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. ^l 13 És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. ^m 14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15 És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! ⁿ 16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? ^o 18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. ^p 20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. ^q 21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

A vak meggyógyítása

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. ^r 23 Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? ^s 24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. ^t

Péter vallástétele

27 És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? ^u 28 Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. ^v 29 És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. ^w 30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. ^x

Jézus eőször jelenti szenvedéseit

31 És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. ^y 32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. ^z 33 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34 A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. ^aa 35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. ^ab 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? ^ac 37 Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? ^ad 38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. ^ae