‏ Mark 9

Krisztus megdicsőülése

1Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. ^a 2És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; ^b 3És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. ^c 4És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. ^d 5Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. ^e 7És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. ^f 8És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. ^g 9Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. ^h 10És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? ⁱ 11És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? ^j 12Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? ^k 13De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle. ^l

Ördöngős néma meggyógyítása

14És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. ^m 15És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. ⁿ 16Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? ^o 17És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. ^p 18És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. ^q 19Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. ^r 20És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. ^s 22És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. ^t 23Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. ^u 24A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. ^v 27Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. ^w 28Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

30És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. ^x 31Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. ^y 32De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. ^z

Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól

33És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? ^aa 34De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? ^ab 35És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. ^ac 36És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: ^ad 37A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. ^ae 38János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. ^af 39Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. ^ag 40Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. ^ah 41Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. ^ai 42A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. ^aj 43És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. ^ak 44A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ^al 45És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. ^am 46A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ^an 47És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. ^ao 48A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ^ap 49Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. ^aq 50Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. ^ar