‏ Psalms 104

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. ^a1Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! ^b 2Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! ^c 3

Dávid uralkodók tüköre

4Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram! ^d 5Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. 6Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. ^e 7A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. ^f 8A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. ^g 9Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. ^h 10Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. ⁱ 11Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt. ^j 12

Bűnbánó ima Sion helyreállításáért

13A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 14Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! ^k 15Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 16Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. ^l 17Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. 18Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. ^m 19Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 20Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. 21Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 22Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 23A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 24Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. ⁿ 25De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. 26Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. ^o 27Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. ^p 28És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; ^q 29Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 30Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 31Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. ^r 32Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 33Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. ^s 34Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 35Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.