‏ Psalms 90

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. ^a1Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? ^b 2Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 3De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: ^c 4Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? 5Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 6Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. ^d 7Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. ^e 8Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség. 9

A Dávid házának Isten igéretéből vett vigasztalása

10Az Ezrahita Ethán tanítása. ^f 11Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! 12Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván: 13Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: ^g 14Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 15És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. ^h 16Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? ⁱ 17Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. ^j